La Palma egy vulkanikus sziget és a hét Kanári sziget tagja. Ez a térség Spanyolországhoz tartozik, bár közelebb van Afrika partjaihoz. Angolul és spanyolul is ez a sziget neve, de la Isla de La Palma-ként is ismeretes. Ezt az elnevezést földrajzi szövegkörnyezetben szokás használni, nehogy össze lehessen téveszteni a spanyol Palma és Las Palmas városokkal. A 'palma' minden kifejezésben a pálmafát jelenti, amely őshonos a Kanári szigeteken. A régebbi korokban San Miguel de La Palma volt a sziget neve, Mihály arkangyalról lett elnevezve, a kasztíliai hódításkor 1492-ben. La Palma szigete a leg észak-nyugatibb elhelyezkedésű a Kanári szigetek között. A terület 706 km2, ami az ötödik legnagyobb szigetté teszi a szigetcsoportban. Népessége 85000 fő, ebből 18000-en élnek a fővárosban, Santa Cruz de La Palma-ban, és 20000-en Los Llanos de Adriane-ben. Santa Cruz de La Palma városában egyébként sok 17-18. századi elegáns épület van, emellett rengeteg minőségi szivar és dohány kapható itt. La Palmán 14 közigazgatási egység van.

La Palma, mint a többi Kanári sziget is, vulkáni eredetű. A sziget 7 km-rel van az Atlanti óceán felszíne fölött. A méretével arányosan ezt tartják a világ legmeredekebb szigetének. Van itt egy út, amely a tengertől indul és elvisz egészen a csúcsig, 2423 méterre, melyet sziklák öveznek. Ezeket Los Muchachos-nak hívják, amely azt jelenti: 'a legények'. Ez a terület egyébként a Roque de los Muchachos csillagvizsgálhoz tartozik, mely egyike a világ első csillagvizsgálóinak.

La Palma földrajzát a vulkanikus hatások alakították ki. A legmagasabb pontok elérik akár a 2400 métert is, a sziget alapja pedig 4000 méterrel van a tengerszint alatt. La Palma északi részén található a Caldera de Taburiente, ami egy nemzeti park, mely 9 km széles és 1500 m hosszú. Hegyláncok veszik körül, melyek magassága 1600 métertől 2400 méterig terjed. Egyedül a Barranco de las Angustias ("a félelem völgye") kanyon vezet le az alsóbb területre. Ezt egyedül túrázással lehet elérni.
1815-ben a nagy német geológus, Leopold von Buch látogatta meg a szigetcsoportot. Neki köszönhető, hogy a 'caldera' szó bekerült a földrajzi szótárba.

A Caldera de Taburiente-től délre van a Cumbre Nueva. A sziget déli részén a Cumbre Vieja uralkodik, ami egy vulkáni hátság, melyet számos lávából született vulkáni kúp alakított ki. A Cumbre Vieja egy aktív, bár alvó vulkán, amely utoljára 1917-ben tört ki a Teneguia hasadéknál, ami a Cumbre Vieja déli végében van.  A szigeten a kék, a zöld és a fekete színek uralkodnak. A kék a sziget körüli óceánt jelképezi, a zöld a buja növényzetet, a fekete pedig a vulkáni sziklákat, melyek befolyásolják a sziget látképét, illetve a vulkáni sötét homokot.

Mint az összes Kanári sziget, ez is vulkanikus eredetű. La Palma jelenleg a legaktívabb vulkáni sziget a szigetcsoport tagjai közül, és kb. 3-4 millió éve keletkezett. Az alapja körülbelül 4000 méterrel a tengerszint alatt található. Úgy fél évmillióval ezelőtt a vulkán, a Taburiente összeomlott egy földcsuszamlást követően, így alakult ki a ma is létező Caldera de Taburiente. A spanyol hódítások óta 7 alkalommal tört ki, többek között 1949-ben, amikor a Cumbre Vieja hasadéknál történt meg a kitörés.

La Palma szigetén, csakúgy mint a többi szigeten a térségben, vannak olyan állatok és növények, melyek őshonosak. Habár nagy része a szigetnek erdősített, a felföldön sok az úgynevezett felhő-erdő. Ezek az erdők olyan magasan vannak, hogy tulajdonképpen a felhőt beérnek a fák közé. A kanári szigeteki erdei fenyő az összes nyugati szigeten megtalálható, míg a sárga és fehér rekettyés csak La Palma és Tenerife szigetén őshonos. A szigeten őshonos a La Palma-i óriás gyík, amiről azt hitték, hogy kihalt, míg nem találtak példányokat 2007-ben. Emellett él még a szigeten többféle gyík, a lombi poszáta, egy nyugat-kanári szigeteki verébfaj és a kanári szigeteki fürj.

Az európai gyarmatosítás idejében a Kanári szigeteket a guanche-ok, a kanáriak lakták, habár a La Palma-i őslakókat Auaritas-nak szokták hívni. Eredetük eddig nem teljesen tisztázott, de úgy tartják az afrikai berber népek lehettek az őseik. A guanche-ok neolit kultúrában éltek, több klánba csoportosulva, melyeket saját főnökeik vezettek.  Ők a szigetet Benahoare-nek nevezték.  Kultúrájuk fő maradványai a barlangok, melyekben laktak, a barlangrajzaik melyeket ők kivételesen a falba vájtak és nem festettek és különböző ösvények a hegyekben. A Kanári szigetek spanyol meghódítása után az őskalosok eltűntek, valószínűleg a többségüket megölték, vagy eladták rabszolgának, vagy beolvadtak a spanyol társadalomba.

Úgy tartják a Kanári szigetek nem volt ismeretlen a görögök és a föníciaiak számára, de a legkorábbi feljegyzés egy római írótól, Pliniusztól származik. Az olasz hajós, Lancelotto Malocello 1312-ben érte el a szigetcsoportot, 20 évig tartózkodott itt, mígnem a helyiek kiűzték. 1404-ben a spanyolok elkezdték meghódítani a szigeteket. Habár az eső partraszállás La Palmában 1405-ben történt, 1493-ig tartott, hogy véres harcok árán betörjék az őslakókat. La Palma meghódítója Alonso Fernández de Lugo volt, aki legyőzte Tanausu-t, a sziget utolsó királyát. A további két évszázadban La Palma gyarmatai meggazdagodtak és a sziget fontos kikötő- és megállóhellyé vált az Új Világba indulók számára.

La Palma úthálózata 1200 km hosszú.  Minden út aszfaltozott és jó állapotban van, habár sok az éles kanyar, és sok nagyon keskeny. Ha kisebb falucskákba szeretnénk eljutni, akkor földutakra kell számítani. A szigeten a La Palma reptér szolgálja ki az ide utazók igényeit.